Pilisjászfalu első iskolája az ún. Taligás házban indult a Hóvirág u. 1. szám alatt.  1942 szeptemberétől itt tanított özvegy Reichard Miklósné, aki Tinnyéről gyalog járt le tanítani Taligás Pálék házába. 43 diák tanult kezdetben, de a háborús évek alatt is működő iskolában kevés diák kapott bizonyítványt a sok mulasztás – iskolai hiányzás – a tovább költözés és a nyelvismeret hiánya (áttelepült ruszinok) miatt.

A második világháború után az iskola Piliscsaba fennhatósága alá került. 1956 – ig az alsó és a felső tagozat is helyben tanult, Lieber Ida, Colnár Tamásné és Chladek Mária oktatták a diákokat. 1956 után a felső tagozatot a pilisligeti iskola vette át, ám ettől a helybéliek idegenkedtek. 

Az 1956 – os események az iskolát is érintették. Az osztálynapló a forradalmi eseményeket „ közlekedési zavarként” aposztrofálta és a tanítás szünetelt. Az akkor itt tanító Tarpataki Istvánné október 25- én tanított utoljára. December 1- jén jelentette be Thuránszky Lehelné pedagógus, hogy kolléganője, Tarpatakiné nyugatra távozott. 

A szülői tiltakozásokat figyelembe véve a Pest Megyei Mészipari vállalt kultúrotthonába ( a mai kápolna épülete ) a legszükségesebb átalakítások után visszatérhettek a felső tagozatosok.

1958 év elején a közegészségügyi elmaradottságok miatt Thuránszyné, már igazgatóként levelet írt Benke Valéria művelődésügyi miniszternek és Münnich Ferenc miniszterelnöknek, hogy vegyék pártfogásukba fejlődni kívánó falunkat.

A következő években a beiratkozók létszáma lassanként emelkedett, az iskolát Karcagról, Debrecenből, Hajdúdorogról, Újfehértóról, Nyíregyházáról ide települő családok diákjai töltötték meg.

Az elkövetkező években Thurászkyné tovább küzdött az állapotok javításáért, melyek az életveszélyesség határát súrolták. 

1961- ben végre kijelölték a kéttantermes iskolaépítési területét, azonban pl. folyóvíz, épületen belüli wc nem került engedélyezésre. 

Az iskola végül, hosszas egyeztetés után, példátlan összefogással 1964-ben készült el, melyről Thuránszky Lehelné a Pilisjászfalu története című könyvben részletesen beszámol.

Forrás: Kékesi László – Pilisjászfalu 2004