Az első írásos oklevél 1325-ben említi Jászfalut, mely az első Anjou király, Károly Róbert által idetelepített jász fejedelmi család székhelyéül szolgált. Az idetelepített jászok az esztergomi királyi udvarban, a király körül láttak el testőrszolgálatot, s a nemességhez hasonló szabadságjogokkal bírtak. Az iráni eredetű népcsoport saját elkülönült nyelvéről az itt előkerült mintegy 40 szóból álló Jász Nyelvemlék tanúskodik, ami így kezdődik: „Daban Horz!” (Jó napot!). A Jászberényben őrzött Lehel kürt mellett, a mintegy százezer fős magyarországi jászok identitás tudatának alappillére ez. A középkori település a török esztergomi uralma idején elpusztult, majd szórványosan települt újra. A hódoltság után a margitszigeti apácák birtokába került, majd a tinnyei központú Miskey birtokok részévé vált. A múlt emlékét őrzi a temetődombon a Jászok emlékköve.

Forrás: Bara Eszter – Pilisjászfalu (2001)