Thuránszky Lehelné visszaemlékezései
A mai „kisiskola” építése

„Az erősen igénybe vett épület állapota, állaga egyre romlott. Mennyezete meghajlott, életveszélyesnek nyilvánították. Ismét felmerült a körzetesítés gondolata, megvalósítása. A tiltakozás, az ellenállás most még nagyobb volt a szülők részéről.

Mielőtt bárhol is bejelentettem volna, szülői értekezleten egy új iskola tervét vitattuk meg. Felmértem a társadalmi hozzájárulásokat. Legtöbben szabadságukból ajánlottak fel két-három heti munkát. Aki nem tudott fizikai munkát végezni, az azt pénzösszeggel váltotta meg. (Hihetetlen lelkesedéssel, megható felajánlások születtek a szülők részéről.) Egy nagymama meg havi 350 forintos nyugdíját ajánlotta fel. A helyi gazdálkodó szervezetek is kitettek magukért, különösen az Állami Gazdaság és a Mészüzem. Mindezeket látva, tapasztalva a Piliscsabai Tanács Végrehajtó Bizottsága is támogatott bennünket.

A műszaki bejárástól kezdve egészen a kulcsátadásig mindenütt ott voltam. Figyeltem, amire kellett. A kéttantermes bővíthető iskola mellé kétszoba komfortos szolgálati lakást is terveztek, menet közben azonban eltértek a típustervtől. Ezt semmiképpen nem akartam elfogadni. Elmentem a minisztériumba. Ott megértették a helyzetet és vállalták egy, a lakáshoz járó fürdőszoba pótkivitelezését. Ez a Járási Művelődési Osztály támogatásával meg is történt, a lakást utódom néhány év múlva meg is kapta.

Ettől függetlenül az iskolaépítés az első kapavágástól, a terep rendezésétől kezdve tervszerűen haladt. A vállalásait mindenki teljesítette. Tanítványaim tanítás után vagont raktak ki… Az építkezés ütemét gyorsította az is, hogy a kivitelező vállalat dolgozói mellett sokan segédkeztek. Teljesítményüket látva sokszor összeszorult a torkom.

Az utolsó simítások után a szülők az iskola környékét parkosították. Járdát raktak le kockakövekből egészen a műútig. Az iskolaudvart jegenyékkel ültették körül. A piros padokkal, szikla- és rózsakerttel díszített udvar a tanulóifjúság kedves tartózkodási helye lett. A napi zászlófel- és -levonások az iskolai élet összetartozását, érzelemvilágát gazdagították.

A Piliscsabai Községi Tanács, az üzemek, a szülők összefogásával felépült a szép, parkettás, cserépkályhás, jól kivilágított iskola. A település büszkesége lett: kulturális megmozdulások színhelye. A régebbi épületek közül a jobbakat megtartottuk, ott váltásokkal tovább folyt a tanítás. Iskolánkat végezetül önállósították, engem igazgatóvá léptettek elő. Örültem neki. Igaz, eddig sem akadályozott senki a munkámban, hagytak dolgozni, de most mégis nagyobb lett a szabadság.

Az iskola önállósága, hírneve még jobb munkára, többre kötelezett!”

Forrás: Kékesi László – Pilisjászfalu (2004)