– a tervező, Kovács Ferenc grafikus írása –

„A Monumenta Ecclesiae Strigoniensis című mű 1325-ös latin szöveget idéz: „Yazones circa Chabam commorantes”, azaz „a Csaba környékén tartózkodó jászokat”. Ez az év számítható tehát legkorábbi emléknek, így a címer tervezésekor is ehhez az időszakhoz tértem vissza. Ekkor Károly Róbert ül a magyar trónon, az Árpád-házi királyokat követő első Anjou-király. Ezt a kort jelzi a címerben megjelenő heraldikai liliom, amely az Anjouknak is jelvényük volt.

A pajzsokon a kettős kereszt – mint apostoli kereszt – a katolikus egyházat képviseli.

A címer keresztje ezen kívül szimbolizálja a helyi és az egész pilisi egyházi múltat, az egykori, közeli pilisi apátságtól kezdve – Jászfalu egyházi birtokviszonyain keresztül – máig, a Pázmány Péter Hittudományi Főiskola itteni kollégiumáig.

A kereszt, mint államszimbólum utal még a liliom-idézte korra is, az akkori királyságra, amikor a jászok a testőrség embereit is adták. 

A jászokat, kikről a község a nevét is kapta, a címerben a legismertebb, legelterjedtebb jász motívum, a jászkürt képviseli, valamint a kék-ezüst színpár, mely a kék-fehér heraldikai megfelelője. A címerterven a jászkürt mellett megjelenik a csillagfejű buzogány is.

A címerben található hármashalom a község földrajzi környezetét (a Kis- és Nagy-Somlyót, valamint a középső magaslatot) jelképezi, miközben a heraldikában gyakori szimbólumként szakrális jelentéssel is bír. A számmisztikában és a hagyományokban a három a totalitást, a teljességet és az isteni rendet (Isten–Ember–Világmindenség) szimbolizálja. A középső, magasabb elem a hármas egység fölérendeltségét mutatja, mely megjelenik a Szentháromságban, a családban, az időben, valamint a népmesék mágikus hármasaiban is.”

Forrás: Kékesi László – Pilisjászfalu (2004)